Új stadion épül Budapesten

Évtizedek óta kesergünk, hogy a magyar fiatalok – ma már gyermekeink – edzettségben, fizikai állóképességben és küzdőképes lelkierő tekintetében elmaradnak a korábbi magyar nemzedékek és a mai európai nemzetek fiataljai mögött. Mi őszintén hisszük az Alaptörvényben olvasható mondatot, miszerint „gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot”. De azt is tudjuk, a jövőbe vetett hitnek jelenkori kötelességgel kell párosulnia, ezért szervezünk gyermekeinknek és unokáinknak új és jobb iskolarendszert, ezért építünk föl új és jobb sportvilágot. A következő években sportpályák, sportcsarnokok, uszodák, jégpályák és stadionok százai épülnek Magyarországon. Ebben a munkában van egy kivételesen megtisztelő feladat és egyben komoly adósság is: a Népstadion sorsának rendezése.

A reformkor nagy, közös mozgalma egy magyar kőszínházért indult. Nekünk, mai magyaroknak és sportrajongóknak egy méltó nemzeti stadionért kell küzdenünk, mert a számunkra olyannyira kedves régi Népstadion fölött már igencsak eljárt az idő. Örökre szólnak ugyanakkor az ott szerzett élményeink, amelyek egész nemzedékek számára jelentik a közösségi érzés lélekemelő tapasztalatát. Van, aki a 7:1-es magyar–angolra vagy a 8–3-as Dózsa–Fradira, mások a Queen-koncertre, megint mások a pápalátogatásra emlékeznek életük végéig, ha megadatott nekik, hogy jelen lehessenek a stadion nagyszerű eseményein.

A magyar nemzeti stadion álma több mint egyévszázados. A háború utáni újjáépítés lendületében szüleink, nagyszüleink közel jutottak az álom megvalósításához, mi több, akkor a világverő magyar sport otthona lehetett a Népstadion, amelyet azonban befejezni már nem sikerült. A másik jelképes erejű épületünket, a Nemzeti Színházat újabb és újabb, évszázados viszontagságok után tíz éve adhattuk át a nemzetnek, most pedig úgy határoztunk, hogy megépítjük végre a hajdani Népstadionban sportoló hősökhöz méltó új nemzeti futballstadiont is.

A megújult Nemzeti Olimpiai Központ létesítményei az új nemzedékek nagy, közös élményeinek otthonává lesznek.

Tisztelt Látogató, Kedves Sportbarát!

Majdnem hatvan évvel ezelőtt, 1953. augusztus 20-án adták át a Népstadiont, amit építői a magyar sport fellegvárának szántak. Ezt a funkciót a létesítmény azóta is betölti: Puskás Ferenctől kezdve legendás labdarúgók, világhírű atléták, sportrajongó nézők milliói, valamint nagykoncertek előadói és látogatói töltötték meg élettel az elmúlt évtizedekben az ország legnagyobb stadionját.

Bármennyi szép emlék köt minket, sportolókat, szurkolókat, zenészeket és zenerajongókat a jelenlegi stadionhoz, látnunk kell, hogy a létesítmény felett eljárt az idő. Ez az épület már nem képes megfelelni a 21. századi igényeknek és a szigorú nemzetközi elvárásoknak. A kormány  2011 őszén döntött egy új, minden igényt kielégítő multifunkcionális létesítményről, a legutóbbi döntés értelmében pedig a 65 ezres, a legmagasabb UEFA előírásoknak megfelelő stadion a régi Puskás Ferenc Stadion belsejében épül fel. A régi stadion lelátója és az újonnan épülő lelátó közötti részt befedjük, a felső szinteken így kialakuló termeket pedig a különböző olimpiai sportágak  képviselői használhatják

A beruházás a tervek szerint 2017-ben fejeződhet be. A komplexumot úgy építjük, hogy megfeleljen az Európai Labdarúgó Szövetség legszigorúbb előírásainak, így alkalmas lesz a legrangosabb tétmérkőzések, például a Bajnokok Ligája, vagy az Európa Liga döntőjének megrendezésére is. Az új stadion a labdarúgó-mérkőzések mellett számos más sportesemény és nagyszabású kulturális rendezvény otthona is lesz egyben.

Közös álmunk megvalósítása elkezdődött! Várom Önöket az új nemzeti stadion megnyitóján, 2017-ben!

Vígh László
a kiemelt sportlétesítmény-fejlesztésekkel, sportberuházásokkal összefüggő kormányzati feladatok ellátásáért felelős kormánybiztos

Amikor a televízió még ritkaság számba ment Magyarországon, a szüleimnek óriási dilemmát okozott, hogy nappalinkba – ami az idő tájt a hálónk is volt – bútort vagy televíziót vegyenek. Ebben gyermekként én mondhattam ki a döntő szót, és a jászsági településen a környező utcákban, elsőként nézhettem a kivilágított Népstadionból sugárzott közvetítéseket. 1967-ben, tizennégy évesen kerültem Jászárokszállásról Budapestre és attól kezdve rendszeres látogatója, nézője voltam a legendás kettősrangadóknak. Csodaszámba ment a kétpados „nézőtérből” álló, klasszikus falusi pálya után a százezer nézőt befogadni képes Népstadion lenyűgöző méreteivel, semmihez sem hasonlítható atmoszférájával. 1970-től, harmadik osztályos koromtól jártunk ezekre a meccsekre, először a haverokkal – főként Fazekas Lászlót csodálva –, majd az argentínai világbajnokság évében született fiammal, Attilával. A hangulat magával ragadott, soha nem kellett rettegnünk. Azóta a százezer néző sajnos a múlté, Attila felnőtt, én pedig az Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke lettem…
A szövetségben azon dolgozunk, hogy az ország legnépszerűbb sportága idővel visszanyerje régi fényét, és ez a különleges játék minél több embernek okozzon örömet a pályán és a pálya szélén. Az elmúlt két évben, amióta megkezdtem elnöki munkámat, a nehéz körülmények ellenére is megindult a pozitív változás a labdarúgásban, új pályák épülnek és folyamatosan nő a játékosok száma.

Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy az új stadion megteljen szurkolókkal és a mostani tizenéveseknek is felejthetetlen élményt nyújtson!

Csányi Sándor
a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke